13. fejezet

- Ööö...Bocsánat! - szabadkoztam kissé elpirulva. - Csak itt hagytam a táskám de már megyek is.
Sietve bújtam ki a közte és a függöny között lévő résen.
- Várj! - szólt utánam, de úgy tettem mintha nem hallanám mert éppen a színpad mögötti emberek között törtem magamnak utat.Hogy miért  csináltam ezt? Magam sem tudom hiszen az egyik vágyam az volt,hogy Vele beszélgethessek de mint mindig a bátorságom ismét inába szállt.
Amikor a tömegből kiérve megpillantottam Jázmint, ő egy sráccal beszélgetett a fal mellé húzódva. Odaérve mind a ketten felém fordultak.
- Sziasztok - köszöntem, egy kicsit kipirulva a korábban történt "incidens" hatására.
- Szia - mondta Jázmin és egy olyan tekintettel nézett rám mintha azt kérdezné: Látod milyen jó pasit fogtam?
- Helo! John vagyok - intett a kezével a fiú.
- Jenny - mutatkoztam be.
Végigmértem John-t és megállapítottam,hogy teljesen egyet kell értenem Jazzel. A srác fél fejjel volt nálam magasabb, kreol bőre,barna szeme és sötét, szinte fekete haja volt.Nem volt az a nagyon kigyúrt típus inkább ízlésesen sportosnak írnám le.Bármennyire is tetszett a látvány, nem tudtam szabadulni a színpadon történtektől.
- Jaz, mennünk kell.- néztem rá.
- Várjatok!- szólt John mielőtt mindketten elindultunk volna. - Még ne menjetek! A rajongók nagy része még itt van a közelben.Némelyik nagyon elvetemült figura ezért még veszélyes lehet kimenni. Körübelül 1 óra és feladják,hogy találkozzanak az egyik Jonas-sal.
- Rendben - egyeztünk bele bár engem egészen más szándékok vezéreltek.Titokban reménykedtem hátha összefutunk a tesókkal.
- Addig mit csináljunk? - kérdezte Jaz.
- Hát, szívesen megmutatok nektek pár dolgot. Mindenki a saját dolgával van ilyenkor elfoglalva szóval senkinek sem tűnik fel ha plusz két ember mászkál a backstage-ben. - mosolygott John.
- Oké - feleltünk.
Jázmin észrevétlenül rám kacsintott.Úgy tűnt élvezi a "kerítőnősdi"szerepet játszani.
A körbevezetés alatt nem találkoztunk senkivel, mármint senkivel,aki számított volna. Viszont ettől függetlenül jól éreztük magunkat. John jó idegen vezetőnek és jó társaságnak is bizonyult.Lehet,hogy csak nekem tűnt úgy de mintha több figyelmet szentelt volna rám mint Jaz-re. Ez jól esett mivel nekem is szimpatikus volt. A körbevezetés végén Jázminhoz fordult.
- Jasmine! Te említettél nekem egy bizonyos színészt,akit szeretnél megismerni - húzta félmosolyra a száját.
- Igen! - vágta rá csillogó szemekkel Jaz.
- Akkor itt ez a buli...
- Milyen buli? - szakítottam félbe. Csak most ismertük meg és lehet,hogy szimpatikus de minden ember meg tudja magát játszani egy darabig.
- Minden koncert után szerveznek egy V.I.P. partyt. Ha szeretnétek bevihetlek titeket.- ajánlotta fel.
- Hát nem is tudom....- kezdtem.Igazából akartam is menni, meg nem is.
- Megyünk!- jelentette ki Jaz.
- De...- ellenkeztem volna azonban Jázmin lekorholt.
- Semmi de! Elmegyünk, megnézzük és ha nem tetszik akkor haza megyünk. Jenny, mi történhet? Végül is a koncertet is túléltük - nevette el magát. - Jó lesz, meglátod!
- Jó-jó! Remélem igazad lesz!
A hely, ahova mentünk nem volt messze. Igaza volt John-nak, simán beengedtek mind a hármunkat. Az első kis teremben a kabátjainkat adtuk le és egy "head to toe" átvizsgálás után mentünk is a következőbe.Mint kiderült, több kisebb teremből állt az egész szórakozóhely.Minden egyes teremben más és más zenét játszottak.Mivel hangszigeteltek voltak a falak és az ajtók ezért nem zavarták egymást.Mi egy '80-as '90-es évek zenéit játszó teremben foglaltunk helyet.Italt rendeltünk majd legalább egy órán keresztül elbeszélgettünk. John egyszer csak felállt és a kezét nyújtotta.
- Jössz velem táncolni?
Ránéztem Jaz-re,aki mosolyogva bólintott.Nem úgy ismertem meg ebben a 3(?) napban,aki kétségbe esik ha egyedül marad.
Jó sokat táncoltunk John-nal,aki elárulta,hogy már régóta latin táncot tanul.Igazából nem lehetett nem észrevenni. Úgy éreztem a karjaiban magam mintha lebegnék.Sajnos nem volt sok jó tapasztalatom a társastánc terén mivel a fiúk,akikkel táncoltam, botlábúak voltak. Sajnos megláttam egy órát és szomorúan vettem észre,hogy fél óra van vissza éjfélig.
- Nekem mennem kell! - kiabáltam a fülébe.A táncparketten nagyon hangos volt a zene.
- Rendben. De csak egy feltétellel engedlek el - mondta.
-Halljuk! - néztem rá mosolyogva.
-Ha megadod a számod és találkozunk még.
Ez egy kicsit letaglózott.Mármint nem mintha nem vettem volna észre a jeleket csak egy ilyen jó pasi randira hív?!?
- De csak ha olyan helyen futunk össze,ahol nem kell egymás fülébe kiabálni - mosolyogtam.
-Majd meglátjuk! - válaszolt és egy győzelmi mosoly terült szét az arcán.
Számot cseréltünk majd egy amerikai szokásnak számító ölelés után elváltunk.Elindultam a tömegben, arra amerre korábban ültünk. Jázmint meglátva az asztalnál, egy gondolat futott végig az agyamon: Már megint egy srác.