6. fejezet

Szóval végre itt vagyok – gondoltam magamban, felállítottam a bőröndömet a többiekkel együtt így egy szabályos kordont kialakítva a bejárat előtt és sugárzó tekintettel néztem körbe. Elhatároztam, hogy amíg itt vagyok, minden egyes részletet meg fogok jegyezni, ám ahogy látom ez elég nehéz lesz. Fogtunk két taxit és betettük a cuccunkat majd beültünk. Fél óra múlva már a szálloda előtt voltunk. Amíg kiszedtük a csomagjainkat a tanáraink kifizették a taxit. Beléptünk a halba, ami óriási volt. A recepciónál Zsófi néni / ez volt a tanárnőnk neve/ bejelentkezett, majd lifttel felmentünk a 4. emeletre. 4 lakosztály volt lefoglalva. Az első kettőben a 3-3 fiú, azutániban a tanárok aztán mi. A mi lakosztályunk a folyosó egyik, míg a többieké a folyosó másik végén volt. Bementünk Jázminnal. Egy nagyszoba fogadott bennünket, balra 2 franciaággyal és 1-1 éjjeliszekrénnyel, előttünk két kisebb erkéllyel, jobbra egy hosszúasztallal és egy ajtóval, ami a fürdőszobába vezetett. Tetszett, igazán otthonos volt, főleg, hogy a falakon festmények lógtak.

- Hú… ez nagyon szép! – mondtam az erkélyen állva.
- Tényleg – álmélkodott Jázmin is a másikon.
- Csak egy kicsit tériszonyom van.
Gyorsan bementem és elkezdtem kipakolni a cuccom. Jázmin követte a példámat. Mikor már csak az éjjeliszekrényen rendezgettem a cuccaimat, Jázmin megszólított:
- Dzseni!?
- Tessék? – kérdeztem, de nem igazán figyeltem rá.
- Én azt hittem haragudni fogsz rám…- kikerekedett szemekkel fordultam felé –Azt hittem mindent megteszel, hogy a barátnőd tudjon ide jönni és ne én. - folytatta. – Azt hittem és szerencsére tévedtem… Kicsit gondolkodtam, hogy mit mondjak majd megszólaltam.
- Nem tévedtél olyan nagyot. Sajnálom, hogy nem a Dorina jött és megpróbáltam a tanárt rávenni, hogy mégis ő jöjjön, de nem szoktam minden áron érvényesíteni az akaratomat, így amikor harmadszorra mondta, hogy nem… hát belenyugodtam.
- Aha - Furcsán ejtette ezt az „aha-t” úgyhogy gondoltam mondok még neki valamit, ami megnyugtatja.
- Egyébként is aranyos lánynak tűnsz szóval, ha ilyen maradsz talán jobb is, hogy te jöttél. – kacsintottam egyet bíztatóan és elmosolyodtam.
- De azért ezt ne mond el Dorinának!
- Nem fogom.
Most már csak ültünk az ágyakon egymással szemben és mosolyogtunk. Hirtelen Zsófi néni nyitott be és mivel én háttal ültem neki ijedtemben felugrottam az ágyról.
- Jajj, ne haragudj! - mondta – Csak szólni akartam, hogy megbeszélés lesz a konyhában, úgy hogy gyertek.