2010. március 10., szerda

3. fejezet- Az utazás

Reggel már 5-kor fel kellett kelnem így a késői elalvás miatt elég kómás voltam. Az első utam, mint mindig az asztalomhoz vezet, ezért most is arra felé császkáltam félálomban, de sajnos megbotlottam és rázuhantam a bőröndömre. Még szerencse, hogy nem volt benne semmi törékeny, így egyrészt puhára estem más részt nem kellett azon aggódnom, hogy mit zúztam szét. Na, jó a hajvasalóm bent volt, de az évek hosszú sora strapabíróvá tette. - Na, ez is jól kezdődik – motyogtam magamban.
- Mi- mi-mi történt? – riadt fel tesóm a puffanásra.
- Semmi, csak elestem. Aludjál nyugodtan, majd két hét múlva találkozunk. – kászálódtam fel.
- Oké. Jó utat és vigyázz magadra – mondta és jó formán azonnal visszaaludt.
- Köszi!
Felállítottam a bőröndömet és az aznapi ruháimmal együtt kihúztam a konyhába. Anyum már felkelt és a reggelit készítette mikor én kiértem.
- Jó reggelt! – köszönt és egy puszit adott az arcomra.
- Jó reggelt! – üdvözöltem én is.
- Tojásrántotta jó lesz?- kérdezte.
- Teljesen – mosolyogtam, majd bevonultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem aztán kijöttem és megettem a reggelimet. Mikor bementem a kabátomért a szobába bátyám megint felébredt.
- Ne felejts el csokit hozni – mondta félálomban.
- Ne félj, nem felejtem el – nyugtattam meg nevetve, majd leguggoltam mellé és egy puszit nyomtam az arcára.
Ez volt a mi kis családi szokásunk, ha valaki külföldre megy, mindig hoz onnan valamilyen csokit.
- Akkor, szia! – köszöntem el.
- Szia – mondta ő is.
Fogat mostam aztán nagy ölelések közepette elbúcsúztam a többiektől, taxiba ültem és kivitettem magam a buszpályaudvarra. 6-kor indult a busz és fél 9-re értünk fel a fővárosba. 9-kor már a repülőn ültünk, ami készült felszállni.
- Kérjük, kapcsolják be biztonsági öveiket!- mondta a stewardess a hangszórón keresztül. aztán még 4 nyelven elismételte ugyan ezt a mondatot, de arra már nem figyeltem. Azon rágódtam már kb. 3 órája, hogy mit mondjak Jázminnak, hogy ne haragudjon rám. Tudtam, hogy itt az ideje a bocsánatkérésnek mivel most mellette ülök. Tehát bekapcsoltam a biztonsági övem és belekezdtem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


"Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást."

Stephen King